Contact.

Az udvar teljesen csendes volt, csak egy macska rohangált körbe-körbe. Kisvártatva előkerült egy kedves idős hölgy - a "mamma" -, akivel először angolul próbálkoztunk, majd áttértünk az olaszra, amilyen nyelven mi is csak 15 szót tudunk. Érdekesség, hogy Massimoék évente kb. 12 ezer palackot készítenek, mindent elképesztő gondossággal, és a mai napig kézzel szüretelnek olyan helyeken is, ahol mások már rég gépekkel dolgoznak. A család a 19. század óta foglalkozik borral, a pincészetet pedig a nagyapjukról, Toni Dororól nevezték el. Exportálni eddig szinte egyáltalán nem exportáltak – főleg olasz éttermekkel dolgoztak –, így Magyarország az első hely, ahová - általunk - hivatalosan is nagyobb mennyiséget szállítanak. Mindkettőnk kedvence egyértelműen a Brut lett tőlük.

“A néni angolul semmit nem tudott, Ádám viszont pár hete elkezdett olaszt tanulni, úgyhogy gondolta, most villant. Végül megértett minket, bár szerintem csak a Prosecco szónak köszönhetően” – Dóri.

Pár perc múlva megjelent Massimo, aki nagy eséllyel épp sziesztából érkezett, de azonnal meginvitált minket a kóstolóterembe. A falon mindenhol régi családi fotók, elismerések és a polcokon proseccók. Három fajtát készítenek, köztük egy Extra Brutot is, ami meglepően ízlett nekem is – pedig általában Dóri a szárazabb vonal híve. Érdekesség, hogy Massimoék évente kb. 12 ezer palackot készítenek, mindent elképesztő gondossággal, és a mai napig kézzel szüretelnek olyan helyeken is, ahol mások már rég gépekkel dolgoznak. A család a 19. század óta foglalkozik borral, a pincészetet pedig a nagyapjukról, Toni Dororól nevezték el. Exportálni eddig szinte egyáltalán nem exportáltak – főleg olasz éttermekkel dolgoztak –, így Magyarország az első hely, ahová - általunk - hivatalosan is nagyobb mennyiséget szállítanak. Mindkettőnk kedvence egyértelműen a Brut lett tőlük.