Toni Doro

Toni Doro

2024 decemberében botlottunk beléjük teljesen véletlenül. Karácsony után pár napot töltöttünk a környéken, és épp úton voltunk a Borgo Anticohoz, amikor egy kanyarban megláttuk a kapun a nevüket. Dórinak amúgy van egy különleges érzéke a jó helyek megtalálásához, úgyhogy nem is volt kérdés: bekanyarodtunk.

Az udvar teljesen csendes volt, csak egy macska rohangált körbe-körbe. Kisvártatva előkerült egy kedves idős hölgy - a "mamma" -, akivel először angolul próbálkoztunk, majd áttértünk az olaszra, amilyen nyelven mi is csak 15 szót tudunk.

“A néni angolul semmit nem tudott, Ádám viszont pár hete elkezdett olaszt tanulni, úgyhogy gondolta, most villant. Végül megértett minket, bár szerintem csak a Prosecco szónak köszönhetően” – Dóri.

Pár perc múlva megjelent Massimo, aki nagy eséllyel épp sziesztából érkezett, de azonnal meginvitált minket a kóstolóterembe. A falon mindenhol régi családi fotók, elismerések és a polcokon proseccók. Három fajtát készítenek, köztük egy Extra Brutot is, ami meglepően ízlett nekem is – pedig általában Dóri a szárazabb vonal híve.

Érdekesség, hogy Massimoék évente kb. 12 ezer palackot készítenek, mindent elképesztő gondossággal, és a mai napig kézzel szüretelnek olyan helyeken is, ahol mások már rég gépekkel dolgoznak. A család a 19. század óta foglalkozik borral, a pincészetet pedig a nagyapjukról, Toni Dororól nevezték el. Exportálni eddig szinte egyáltalán nem exportáltak – főleg olasz éttermekkel dolgoztak –, így Magyarország az első hely, ahová - általunk - hivatalosan is nagyobb mennyiséget szállítanak.

Mindkettőnk kedvence egyértelműen a Brut lett tőlük.